Nagy Károly projektvezetőként érkezett a H1 Systemshez 2012-ben, majd 5 év adatközpont projektmenedzsment vezetőséget követően jelenleg generál projektmenedzserként dolgozik a cég legfontosabb adatközpont projektjein. A szakember több nagyobb projekt vezetésével büszkélkedhet, olyan ügyfeleknek dolgozott, mint a Wigner Fizikai Kutatóközpont és a CERN, a TIER III tanúsított Invitech, a vietnámi VNG vagy hazánk vezető pénzintézete, az OTP.
Mivel a beruházási szándéktól az átadásig követed egy-egy projekt útját adódik a kérdés; egy adatközpont létrehozása során milyen mérföldkövekkel számolhatunk?
Négy fő szintet vagy lépcsőfokot határoznék meg. Ezeket a komplex folyamatokat minden esetben az igények felmérésével, a célok meghatározásával indítjuk. Ez nagyon fontos része a munkának, hiszen a megfelelő igényfelméréssel – amely tanácsadást is magába foglal – megkímélhetjük az ügyfelet az irreálisan magas költségektől, ráadásul pontosan azt tudjuk neki nyújtani, amire szüksége van.
A második fő szakasz a tervezés. Ennek során a koncepció megalkotásán át eljutunk a konkrét kiviteli tervekig, amelyeket megfelelően dokumentálva eljuttatunk az ügyfélhez jóváhagyásra.
A tervezést követően indulhat a kivitelezés. Az elfogadott tervek alapján elkezdődnek a megvalósítási folyamatok, majd ennek végeztével az üzembehelyezéssel és teszteléssel zárjuk a projektet. A dolog összetett jellegét hangsúlyozva fontos kiemelni, hogy minden egyes berendezésnek saját hivatalos beüzemelői vannak, a H1 Systems is több nagy gyártó esetében lát el ilyen feladatokat. Mi a holisztikus működésmódnak köszönhetően átlátjuk és az üzembe helyező cégekkel szorosan együttműködve menedzseljük az egész folyamatot. Az adatközpont-kivitelezésnél elengedhetetlen a rendszerekben való gondolkodás. Úgy gondolom, hogy mi ebben vagyunk igazán erősek.
Az adatközpont-építési projektek előbb említett fő elemei körülbelül mennyi időt vesznek igénybe?
A legtöbb időráfordítás nyilvánvalóan a kivitelezéshez szükséges, maga a konkrét időtartam pedig természetesen méretfüggő. Egy-egy nagyobb létesítménynél akár két évig tarthat a teljes folyamat a konzultációs szakasztól a végső átadásig, tesztelésig. Egy nagyobb projektnél a tervezés körülbelül fél év, ennyi időt vesz igénybe amíg sikerül összehangolni az egyes tervelemeket egymással. Ahogy említettem a kivitelezési szakasz a több szakág jelenléte, a komplexitás miatt akár 1 teljes év is lehet. A projekt vége felé a beüzemelések és a tesztelések alig pár hónap alatt lezajlanak. Persze, ha ilyenkor valamilyen minősítési eljárás indul, például egy Uptime-minősítés, akkor az előbb említett időtartamok hosszabbak is lehetnek. Ilyenkor nem csak a végén, de még a tervezési folyamatnál is ki kell várni azt a plusz 2-3 hónapot, amíg a tervek megkapják a minősítési döntést. Egy-egy ilyen minősítés azonban kifejezetten jó befektetés lehet, mivel garantálja a biztonságos és szünetmentes működést az előírt üzemeltetési szabályok betartása esetén.

Milyen trendek figyelhetőek meg mostanában az adatközpont tervezés terén?
Az egyik nagyon jól megfigyelhető trend az energiahatékonyság fókuszba helyezése. Mindenki arra törekszik, hogy minél alacsonyabb energiafogyasztást érjen el. Az adatközpontoknál ennek a mérőszáma az ún. PUE érték. A PUE azt jelenti, hogy egy egységnyi IT energiafogyasztásra mekkora össz- energiafogyasztás jut; ezt például a hűtés nagyban befolyásolja. Mindenképpen említésre érdemes, fontos trend, hogy egyre kisebb energiaigényű hűtőberendezések kerülnek be az adatközpontokba.
Megjelentek a különböző levegős hűtők, legyen az indirekt, vagy akár direkt szabadhűtés, illetve a nagy energiaigényű létesítmények esetén a processzorokhoz minél közelebb kerülő hűtési rendszerek, mint pl. a chiphűtés. Persze mindegyiknek vannak korlátai, hogy hol, mikor és hol lehet használni őket, mert az eltérő klímájú térségek sokszor eltérő hűtési módokat alkalmazását teszik szükségessé.
Magyarország különleges helyzetben van e trend szempontjából, mert bár az éghajlat többnyire megfelelő lenne az új eszközök használatára, de a hazai ügyfelek egyelőre kevésbé nyitottak az újabb, energiahatékonyabb megoldásokra. Mivel az utóbbi időben volt egy jelentős energiadrágulás, mintha – legalábbis a szavak szintjén – a hazai piacon is elkezdtek volna jobban foglalkozni ezzel. Külföldön erősebb ennek a trendnek a jelenléte, és már inkább az kerül előtérbe, hogy miként lehet felhasználni azokat az energiatároló és energiatermelő lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnak egy adatközpontban, ilyen például az akkumulátorok, vagy a tartalék energia-ellátást biztosító diesel berendezések innovatív felhasználása is. Különösen jól lehet alkalmazni, ha plusz energiára van szükség, viszont elég sok szabályozási és üzembiztonsági kérdést vet fel.
A másik megfigyelhető folyamat, hogy rohamtempóban épülnek az új adatközpontok, mert egyre több adatot kell kezelni. Az új közösségi médiumoktól kezdve a szolgáltató szektoron át, az elektronikus ügyintézésből származó adatokig sok területnek van szüksége adatközpontokra, a mesterséges intelligenciáról nem is beszélve. A mennyiségi növekedés miatt egyszerűen muszáj az energiatakarékosság irányába elmozdulni. Ezek a megoldások pedig új kapukat nyitnak meg az energiafelhasználás terén is. Pontosan ez a célja a nemrég elnyert HEATWISE pályázatunknak is, ahol ilyen jellegű innovatív megoldásokat keresünk.

Nemzetközi projektekben is részt vettél a H1 Systems csapatával, Vietnámban erősáramú oldalról részt vettél adatközpont megvalósításban. Milyen különbségeket láttál a hazai és a külföldi projektekben?
Az egyik legfontosabb tapasztalatunk, hogy igazi hozzáadott értéket elsősorban tervezői tevékenység során tudunk létrehozni külföldön. Ugyanakkor számos érdekes gyakorlati tapasztalatra is szert tettünk. Egyrészt például a klimatikus viszonyok egészen eltérőek lehetnek, ami a tervezést és a kivitelezést is meghatározza. Volt olyan svédországi projektünk, ahol a direkt hűtést úgy lehetett megvalósítani, hogy direkt szabadhűtést alkalmaztunk azaz leegyszerűsítve mintha csak „kinyitottuk volna az ablakot”. Viszont ez – nem meglepő módon – abszolút nem működött Vietnámban, ahol kb. 90 százalékos páratartalom van és nagy meleg. Itt osztott folyadékhűtőkkel, illetve hozzákapcsolódó hűtőtornyokkal tudtuk megoldani a hűtést. Mindig alkalmazkodnunk kell a helyi körülményekhez, amelyeket azonban innovatív módon ki is használhatunk.
A klimatikus viszonyokon felül a kulturális különbségekkel is számolni kell. Kivitelezési szempontból annyira nem feltűnőek ezek az eltérések, viszont a projektmenedzsmentben annál inkább. Vietnámban azon kívül, hogy terveztünk és a kivitelezés alatt folyamatos műszaki támogatást nyújtottunk, feladat és elvárás volt, hogy mindent hagyjunk is jóvá. Az ottani kollégák ügyesen és jól dolgoznak, de szükségük volt a folyamatos szakmai megerősítésre. Érdekes felismerés volt számunkra, hogy dönteni nem szeretnek a projektvezetés közben. Ők azt szerették, hogy legyen egy ember, aki mindezt jóváhagyja, és lehetőleg nem helyi, hanem külföldi szakember. Minden döntést nekünk kellett jóváhagyni, így a felelősség jelentős részét is mi vállaltuk az egész projekt során.
Ebben a térségben kifejezetten jellemző, hogy mindent elküldenek ellenőrzésre, és mindent nagyon alaposan, pontosan hajtanak végre. Elmesélek egy szórakoztató, de szemléletes példát erre. Az általunk elküldött terveken különböző színnel jelöltük a nyomvonalakat, hogy jól láthatóak legyenek, ők pedig a kivitelezés során egy az egyben lekövették ezeket a színezéseket. Először nem értettük, miért jönnek színkódok a jóváhagyó lapokon, majd személyesen megtekintve láttuk, hogy milyen komolyan vették a terveket: a falakon valóban színes csövek és csatornák futottak, bár mi eredetileg ezeket csak a tervrajzok könnyebb áttekinthetősége érdekében használtuk. Csodálatosan nézett ki, és egyébként praktikus is, mert üzemeltetési szempontból nagy segítséget nyújthat, ha azonnal látszik, melyik nyomvonal pontosan hova tartozik. Soha nem gondoltunk volna ilyenre, így mi is tanultunk tőlük valamit, amit itthon is hasznosíthatunk.
