A nagy technológiai vállalatok – élükön a hyperscaler felhőszolgáltatókkal – ambiciózus célokat hirdettek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Ugyanakkor egyre több bizonyíték utal arra, hogy az AI-vezérelt felhőinfrastruktúrák valódi környezeti terhei messze meghaladják a hivatalosan közölt adatokat. Ahogy a mesterséges intelligencia terjedése egyre nagyobb energiaigénnyel jár, úgy válik egyre nehezebbé elrejteni a felhőtechnológia és a big tech vállalatok adatközpontjai mögött húzódó szénlábnyomot.
A Guardian elemzése szerint 2020 és 2022 között a Google, Microsoft, Meta és Apple „saját”, vagy vállalati tulajdonú adatközpontjainak valós kibocsátása 662%-kal több lehet, mint amit hivatalosan jelentettek. Az Amazon messze az élen jár ebben az öt nagy technológiai vállalat közül, amit jól illusztrál, hogy 2022-ben a második helyezett Apple szén-dioxid-kibocsátása kevesebb, mint a fele volt az Amazonénak. Az Amazon-t ugyanakkor kihagyták a fent említett számításból, mivel eltérő üzleti modellje miatt nehéz elkülöníteni a vállalat adatközpont-specifikus kibocsátási adatait.
Bár mind az öt techóriás szén-dioxid-semlegességet hirdet, a mérleg nem feltétlenül tükrözi a valóságot. A Google tavaly lemondott erről a státuszról, mivel szigorította a szén-dioxid-kibocsátás elszámolási szabványait. Az Amazon pedig úgy jelentett 3%-os bruttó kibocsátás csökkenést, hogy közben növelte a fosszilis energiafelhasználását – „ez a kreatív könyvelés eredménye” – magyarázta az Amazon Employees for Climate Justice, egy jelenlegi Amazon-alkalmazottakból álló, klímavédelemért küzdő érdekvédelmi csoport képviselője. A közösség elégedetlen munkáltatójuk klímavédelmi intézkedéseivel, nem véletlenül térnek el a hivatalos állásponttól. „Az Amazon – a napenergia-parkokról és elektromos furgonokról szóló PR és propaganda ellenére – növeli a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, legyen szó akár adatközpontokról, akár dízel teherautókról.”
A hyperscaler infrastruktúrák egyre nagyobb terhet rónak a környezetre és az energiahálózatra, így komoly kihívást jelentenek a fenntartható működés szempontjából. A valódi zöld alternatívát sok vállalat számára a hibrid infrastruktúra jelentheti, amely képes egyensúlyt teremteni az IT-infrastruktúra rugalmassága, a költséghatékonyság, a környezeti felelősségvállalás, valamint az adatvédelmi elvárások között.
Egy félrevezető mutató
Az adatközpontok esetében a „kreatív könyvelés” legfontosabb eszközei a megújuló energia-tanúsítványok, vagyis a Rec-ek (Renewable Energy Certificate). Ezek olyan tanúsítványok, amelyeket egy vállalat annak igazolásaképpen vásárol meg, hogy bizonyítsa megújuló energiaforrásból származó villamos energiát használ, ami lefedi fogyasztása egy részét. Csakhogy a szóban forgó megújuló energiát nem feltétlenül a vállalat létesítményeiben használják fel, hiszen a termelés helyszíne bárhol lehet, akár egy szomszédos városban, de akár egy óceánnal arrébb is.
A Rec-eket a „piaci alapú” kibocsátások kiszámítására használják, vagyis ezek azok a hivatalos adatok, amelyeket a cégek közölnek. Amikor a Rec-eket és az ellentételezéseket kihagyjuk a számításból, akkor „helyi kibocsátásokról” beszélünk – vagyis arról a tényleges emisszióról, ami arról a területről származik, ahol az adatfeldolgozás történik.
A kibocsátások jelenlegi trendje bőven ad okot aggodalomra. Ha ez az öt vállalat egy országot alkotna, akkor a 2022-es „helyi” kibocsátásuk együttes összege alapján a 33. legnagyobb kibocsátó ország lennének a Fülöp-szigetek mögött és Algéria előtt.

Számos, az adatközpont-iparágban jártas szakértő is elismeri, hogy a helyi mérések pontosabbak, mint a hivatalosan jelentett, piaci alapú adatok.
„A helyi elszámolás pontos képet ad arról az emisszióról, ami az adatközpont működtetéséhez felhasznált valós energiafogyasztásra vonatkozik. Az Uptime véleménye szerint ez a megfelelő mutató” – jelentette ki Jay Dietrich, az egyik egy vezető adatközpont-tanácsadó és kutatószervezet, az Uptime Institute fenntarthatósági kutatási igazgatója.
Mindazonáltal az üvegházhatású gázokról szóló protokoll (Greenhouse Gas Protocol, GHG Protocol), engedélyezi a Rec-ek használatát a hivatalos jelentésekben. Azonban abban, hogy milyen mértékben lehet megengedett a használatuk, továbbra sem értenek egyet a technológiai vállalatok.Így alakulhatott ki a GHG Protokoll szabályalkotási folyamatában két frakció, amelyek között értelemszerűen lobbiharc zajlik.
Az egyik oldalon az Emissions First Partnership áll, amelyet az Amazon és a Meta vezet. Ez a csoport azt célozza, hogy a Rec-eket továbbra is az elszámolási folyamat részei legyenek, függetlenül azok földrajzi eredetétől. Gyakorlatilag ez csak egy kissé lazább értelmezése annak, amit a GHG Protokoll már most is engedélyez.
A másik frakció, amelyet a Google és a Microsoft vezet, azt képviseli, hogy idő- és helyalapú egyeztetésre van szükség a megújuló energia termelése és az adatközpontok energiafogyasztása között. A Google ezt 24/7 célnak nevezi, amely szerint 2030-ra minden létesítményük folyamatosan, napi 24 órában és a hét minden napján megújuló energiával fog működni. A Microsoft pedig a 100/100/0 célt tűzte ki: 2030-ra létesítményeik teljes mértékben szén-dioxid-mentes energiával fognak működni az idő 100%-ában, és nem vásárolnak többé szénalapú energiát.
A Google már fokozatosan megszüntette a Rec-ek használatát, és a Microsoft is azt tervezi, hogy 2030-ig ugyanezt teszi az alacsony minőségű, „nem csatolt” (helyspecifikusnak nem minősülő) Rec-ekkel.
Akadémikusok és a szén-dioxid-kezelési iparág vezetői egyaránt ellenzik a GHG Protokoll megengedő hozzáállását a Rec-ekkel kapcsolatban. Egy 2015-ös nyílt levélben több mint 50 szakember érvelt amellett, hogy „a GHG elszámolás alapelvévé kell tenni, hogy egyetlen vállalat se jelenthessen a kibocsátáscsökkentéséről olyan intézkedés alapján, amely valójában nem eredményez változást az összesített szén-dioxid-kibocsátásban. Mégis pontosan ez történhet a szerződéses/Rec-alapú jelentési módszerek iránymutatása szerint.”
A GHG Protokoll javára írható, hogy az irányelvek szerint a vállalatoknak a Rec-alapú adatok mellett helyalapú adatokat is jelenteniük kellene. Ennek ellenére egyetlen vállalat sem közli az éves környezeti jelentéseiben együtt a helyalapú és a piaci alapú mutatókat egyik kibocsátási alkategóriában sem.
Valójában a helyalapú adatokat közvetlenül (vagyis nem harmadik fél által készített biztosítási nyilatkozatokban vagy lábjegyzetekben elrejtve) csak két vállalat jelenti – a Google és a Meta. És ez a két cég is csak egy kibocsátási altípusra vonatkozóan közli ezeket az adatokat: a 2. kategóriájú kibocsátásokra, vagyis arra a közvetett emisszióra, amelyet a közművektől és nagyüzemitermelőktől történő energiavásárlással okoznak.
Saját adatközpontok
A 2. kategóriájú kibocsátások közé tartoznak azok a tételek, amelyek nagyrészt a saját adatközpontok működéséből származnak, mivel ezek az energiavásárlással – főként villamosenergiával – kapcsolatos kibocsátásokat fedik le.
Az Amazont kivéve a legtöbb vállalati adatközpont esetében többségben kellene lennie a 2. kategóriájú kibocsátásnak. Ezeknél a cégeknél a 2. hatókörű kibocsátások további forrása az irodák és kiskereskedelmi egységek által fogyasztott villamosenergia– ezek pedig viszonylag kisebb és nem szén-dioxid-intenzív tevékenységek. Az Amazonnak azonban van egy másik, jelentősen szén-dioxid-intenzív üzletága, ami beletartozik a 2. szintű kibocsátásaiba: a raktárai és az e-kereskedelmi logisztikai tevékenysége.
Azoknál a vállalatoknál, amelyek adatközpont-specifikus adatokat közölnek – a Meta és Microsoft – ez igaznak bizonyul: a Meta piaci alapú (hivatalos) 2. kategóriájú kibocsátásainak 100%-a adatközpontokból származott, míg a helyi kibocsátásoknak a 97,4%-a. A Microsoft esetében ez az arány 97,4%, illetve 95,6% volt.
A helyi alapú és a hivatalos 2. kategóriájú kibocsátási adatok közötti hatalmas különbségek jól mutatják, mennyire szén-dioxid-intenzívek az adatközpontok, és milyen megtévesztőek lehetnek a vállalatok hivatalos adatai. A Meta például a 2022-re vonatkozó hivatalos 2. kategóriájú kibocsátását 273 tonna CO2-val egyenértékűnek jelentette – mindezt az adatközpontoknak tulajdonítva. A hely alapú elszámolási rendszer szerint azonban ez a szám több mint 3,8 millió tonnára ugrik kizárólag az adatközpontok esetében – ami több mint 19 000-szeres növekedést jelent.
Hasonló eredmény figyelhető meg a Microsoft esetében is. A vállalat 2022-re vonatkozó hivatalos adatközpontokhoz kapcsolódó kibocsátásait 280 782 tonna CO2-val egyenértékűnek jelentette. A hely alapú elszámolási módszer szerint ez a szám azonban 6,1 millió tonna, ami. közel 22-szeres különbség.
Bár a Meta jelentési eltérése kirívóbb, mindkét vállalat helyi alapú kibocsátása magasabb, mivel az adatközpontok kibocsátását rendszeresen alábecslik a jelentésükben. 2022-ben a Meta helyi és hivatalos 2. kategóriájú kibocsátási adatai közötti eltérés 97,4%-a a be nem jelentett adatközponti kibocsátás volt, míg a Microsoft esetében ez az arány 95,55%-ot tett ki.
A többi vállalatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét adatközponti kibocsátási adatok. Figyelembe véve, hogy a Google és az Apple 2. kategóriájú üzleti modelljei hasonlóak a Meta és a Microsoft modelljeihez, valószínűsíthető, hogy az ő helyi adatközponti kibocsátásaik is hasonló arányban magasabbak, mint a teljes helyi, 2. kategóriájú emissziójuk.

Összességében a helyi kibocsátások összege ebben a kategóriában 2020 és 2022 között legalább 275%-kal volt magasabb, mint a hivatalosan közölt adatok összege. Az Amazon nem szolgáltatott a Guardian számára helyi, 2. szintű adatokat 2020-ra és 2021-re, így ezekre az évekre a hivatalos (és valószínűleg jóval alacsonyabb) számokat használták a számításhoz.
Harmadik fél által üzemeltetett adatközpontok
A nagy technológiai vállalatok az adatközponti kapacitásaik nagy részét általában harmadik féltől (vagy „kolokációs” adatközpontoktól) bérlik. A Synergy Research Group adatai szerint 2022-ben a nagy technológiai cégek (vagy „hyperscale-ek”) a világ adatközponti kapacitásának 37%-át képviselték, ennek fele pedig harmadik féllel kötött szerződések révén érkezett. Bár ebbe a csoportba más vállalatok is beletartoznak, a Google, Amazon, Meta, Microsoft és az Apple mellett, mégis jól mutatja, milyen mértékben vesznek igénybe ezek a cégek harmadik fél által üzemeltetett adatközpontokat.
Ezek a kibocsátások elméletileg a 3. kategóriájú kibocsátások közé tartoznának, vagyis azok közé, amelyekért egy vállalat felelős, de nem közvetlenül felhasznált üzemanyagból vagy villamosenergiából származnak.

Egy nagy technológiai vállalat működésére vonatkozóan ez mindent magában foglalna: a gyártási folyamatoktól kezdve – például az iPhone vagy a Kindle előállítása – egészen a munkába járó alkalmazottak autóinak kibocsátásáig.
Az adatközpontokra vonatkozóan a 3. kategóriájú kibocsátások közé tartozik a saját adatközpontok építése során, valamint az ott használt berendezések gyártása közben keletkező szén-dioxid-kibocsátás. Emellett ide tartozhatnak a harmadik fél által üzemeltetett adatközpontokkal kapcsolatos kibocsátások, beleértve az ezekhez kapcsolódó villamosenergia-felhasználásból származóakat is.
Azonban szinte lehetetlen bizonyítani, hogy ezek a kibocsátások teljes mértékben szerepelnek-e a jelentésekben. „A 3. kategóriájú kibocsátások rendkívül bizonytalanok” – mutat rá Dietrich. „Ez a terület pusztán az elszámolás szempontjából is kaotikus.”
Dietrich szerint néhány harmadik fél által üzemeltetett adatközpont az energiafelhasználásból származó kibocsátásait a saját 2. kategóriájú jelentésébe sorolja, így azok, akik bérelnek tőlük, a kibocsátást a saját 3. kategóriájú anyagukban tüntethetik fel. Más adatközpont-üzemeltetők viszont az energiafelhasználásból származó kibocsátásukat a saját 3. kategóriájú jelentésükbe sorolják, és elvárják, hogy bérlőik ezeket a kibocsátásokat a saját 2. kategóriájú jelentésükben tüntessék fel.
Továbbá, minden vállalat piaci alapú mutatókat használ a 3. kategóriájú kibocsátás esetében, ami azt jelenti, hogy a harmadik fél által üzemeltetett adatközpontok kibocsátását is alulbecslik a hivatalos adatokban.
Azok közül a vállalatok közül, amelyek a lábjegyzetekben jelentik a helyi alapú 3. kategóriájú kibocsátásukat, csak az Apple-nél van jelentős különbség a hivatalos és a helyi 3. kategóriájú adat között.
Ez az egyetlen jelentős eltérés egy olyan vállalat jelentésében, amely nem adatközpontokhoz kapcsolódik – az Apple 3. kategóriájú kibocsátásainak többsége abból adódik, hogy a Rec-eket a hardverek, például az iPhone gyártásához kapcsolódó kibocsátások csökkentésére alkalmazzák.
Az Apple nem veszi figyelembe a hálózati veszteségeket, vagy a harmadik fél felhőszolgáltatási szerződéseit a helyi alapú 3. kategóriájú kibocsátásai között. Ezeket az adatokat csak a piaci alapú számokban tünteti fel, amelyek szerint a harmadik fél felhőszolgáltatási szerződései nulla kibocsátást mutatnak (a Rec-ek által ellensúlyozva). Ezért az Apple sem a helyi, sem a piaci alapú összesített kibocsátási adataiban nem találhatók meg a harmadik fél adatközpont-szerződéseihez kapcsolódó tényleges kibocsátások.
2025 és azon túl
Bár a nagy technológiai cégek elrejtik ezeket a kibocsátásokat, azok várhatóan tovább fognak növekedni. Az Electric Power Research Institute szerint az adatközpontok villamosenergia-igénye 2030-ra megduplázódhat a mesterséges intelligencia által okozott többletterhelés miatt.
A Google és a Microsoft is a mesterséges intelligenciát okolta a piaci alapú kibocsátásaik legutóbbi növekedéséért.
„2022-ben, amikor elhagytam a vállalatot, az AI-számítási terhelések relatív hozzájárulása még viszonylag szerény volt a Google adatközpontjainál – idézi föl Chris Taylor, a Gridstor energiatárolási cég jelenlegi vezérigazgatója és a Google adatközpontok energiastratégiájáért felelős egységének korábbi vezetője. „Két évvel ezelőtt még nem [az AI] volt a legégetőbb problémánk legalábbis az energiacsoportnál.”
Taylor elmagyarázta, hogy az általa a Google-nál tapasztalt adatközpontok növekedésének nagy része a Google Cloud bővülésének volt köszönhető, mivel a legtöbb vállalat az IT-feladatait a cég felhőszervereire helyezte át.
Az még bizonytalan, hogy a mai villamosenergia-hálózatok képesek lesznek-e megbirkózni az AI növekvő energiaigényével. Az iparág egyik vezetője, Marc Ganzi, a DigitalBridge vezérigazgatója – a magántőke-befektetési társaság a világ legnagyobb kolokációs adatközpont-üzemeltetőjének tulajdonosa – odáig ment, hogy kijelentette: az adatközpont szektor két éven belül kifogyhat az energiából.
Ahogy világszerte halmozódnak az elektromos hálózathoz való csatlakozási késedelmek, még a legjobb szándékú vállalatok számára is szinte lehetetlen lehet időben új megújuló energia-termelési kapacitást beüzemelni, hogy kielégítsék a növekvő energiaigényt.
Jelen cikk a The Guardian-en megjelent angol nyelvű riport magyar nyelvű fordítása, melynek szerzője Isabel O’Brien.

