Çağatay Yılmaz és Henrik Barestrand a svéd RISE intézet szakemberei az EU energiahatékonysági irányelvéről
Hogyan hidalhatja át a RISE a tudományos és az ipari szféra közötti szakadékot? Melyek a fenntartható digitalizáció jelenlegi trendjei? Hogyan kell használni a fenntarthatósági mutatókat az adatközpontokban? Çağatay Yılmazzal, az ICE adatközpont (RISE) projektvezetőjével és Henrik Barestranddal beszélgettünk a budapesti HEATWISE Meetupon.
Mondanátok néhány szót a RISE Intézet szerepéről a HEATWISE projektben? Mit csinál az intézet Svédországban, és hogyan működtök együtt a többi projektpartnerrel?
CY: Ami Svédországot illeti: RISE a svéd kormány tulajdonában van. Megpróbáljuk áthidalni az akadémiai és az ipari szféra közötti szakadékot. Alapvetően a technológiai felkészültség szintjét próbáljuk növelni a nyílt innovációs gyakorlatokkal. Különféle szervezetekkel dolgozunk együtt, és segítünk nekik abban, hogy termékeik piacképesek legyenek és megfeleljenek a szabványoknak.
A RISE Kutatóintézet meglehetősen nagy szervezet: 3300 munkatársunk van. A mi egységünk, ahol én dolgozom, az ICE Data Center, északon, Luleå városában található. Az ICE Data Center a fenntartható digitalizációval foglalkozik, különös tekintettel az adatközpontokra. Ez a szerepünk a HEATWISE projektben is. Úgy is mondhatnám, hogy mi képviseljük az adatközpont-üzletágat. De ez a projekt nem csak az adatközpontokról szól, hanem általában az épületek szén-dioxid-mentesítéséről. Éppen ezért vannak más partnerek is az együttműködésben, akik az inkább épületek fejlesztőit, üzemeltetőit képviselik, és akik az irányítási kommunikációval foglalkoznak.
HB: Amit mi csinálunk, az az, hogy segítünk a vállalatoknak a termékfejlesztésben. Például start-upoknak, nagyvállalatoknak, kutatási részlegeknek. Rengeteg céggel dolgozunk együtt. Az elv az, hogy támogatjuk a kutatási részlegeiket. Tegyük fel, hogy van egy startup cég egy termékkel, és mi ezt a terméket az adatközpontokkal összefüggésben is értékeljük. Segítünk nekik a technológia fejlesztésében, mint ahogyan azt a HETAWISE projektben is tettük.

Térjünk el egy pillanatra a HEATWISE projektről! Az előadásodban említetted, hogy az egyik fókuszterületed a fenntartható digitalizáció. Meg tudnád nevezni a fenntartható digitalizáció néhány fő trendjét vagy fókuszterületét? Mit lehet ma elmondani erről a területről?
CY: Az EU dekarbonizálni akarja az ipart. Nem hiszem, hogy korábban az adatközpontok előtérbe kerültek volna, de most már megértették, hogy ezek is nagy energiafogyasztók. És nem csak az adatközpontokról van szó, hanem mindenféle digitális technológiáról, amely világszerte terjed. Gondoljunk csak a hűtőszekrényre, vagy akár a porszívóra: ezek jó eséllyel már mind intelligensek. Ezeknek a technológiáknak azonban fenntarthatóbbnak kell lenniük. Mi inkább a felhőoldalra összpontosítunk, ahol a tárgyak internetének (Internet of Things; IoT) adatait gyűjtik. Az EU azonban nemrég rámutatott, hogy ez kockázatot jelent.
Az egyik fő trend a digitális technológiák szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése. Ezért támogatja például az EU a digitális technológiák felújítását. A kulcsszavak itt a javítás és az újrafelhasználás. Egy másik példa, amikor rákényszerítették az Apple-t, hogy a saját csatlakozói helyett USB-C-t használjon; a cél az volt, hogy minden eszközünkben használhassuk az összes adaptert, és csak egy adaptert vásároljunk. Ilyen kezdeményezések vagy intézkedések történtek a digitális kontinuum IoT-oldalán.
Most azonban egy kicsit másról van szó: az energiaigényes iparágakról. Mondhatok egy példát. Egy akkora rack, mint ez az asztal, energiaigény tekintetében ma már elérheti a 200, 300 kilowattot. Ez óriási szám, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egy kazán fogyasztása, amely nem is működik egész nap, körülbelül 2 kilowatt. Most az EU azt szeretné, ha arra összpontosítanánk, hogy hatékonyabbá tegyük ezeket a rendszereket, de ami a legfontosabb, hogy újrahasznosítsuk az energiaigényes informatikai eszközökből származó hulladékhőt. Így a teljes energiafogyasztás csökkenhet. Ha újrahasznosítjuk a hulladékhőt, akkor például az edge adatközpontok akár kiválthatják az épületek kazánjait. Ez mindenki számára előnyös helyzetet teremtene. Ez az egyetlen módja annak, hogy hosszú távon elérjük a klímasemlegességet.
Számos olyan piac van, amelynek szüksége van erre a hulladékhőre, és a HEATWISE projekttel megpróbáljuk megvizsgálni a különböző felhasználási eseteket. Rasmus (Rasmus Lund Jensen, a projektben szintén szerepet vállaló Aalborg University szakértője; a vele készült rövid interjú itt megtekinthető – szerk.) további információkat tud adni arról, hogyan lehet ezt a hulladékhőt felhasználni üvegházakban, gyárakban, kereskedelmi épületekben, mindenben. Mindegyiknek más-más hőterhelésre van szüksége.
HB: Mi lényegében az új technológiákat értékeljük, és az adatközpont kontextusába helyezzük őket. És amit megpróbálunk elérni, az az energiaharmónia az összes szereplő között. Képzeljük el a felhőalapú számítástechnikát, ahol olyan nagy szereplők vannak, mint a bankok vagy az orvosi szolgáltatások. Talán a jövőben lehetővé tehetjük számukra, hogy a munkaterhelés egy részét kis közösségekben lévő helyi szerverekre helyezzék, és ez mindenki számára előnyös legyen, ahelyett, hogy kizárólag nagy adatközpontok lennének a városokon kívül. Így keressük a módját annak, hogyan lehet integrálni ezeket a városi rendszerekbe a fűtés érdekében.

CY: Mondhatok egy másik példát. Azt hiszem, ez hasznos lehet. Képzeljük el, hogy van egy autóflottánk. 10 autó, amelyek egy csomagszállító céget látnak el. Hasonló a helyzet az adatközpontokkal és az infrastruktúránkkal is. Attól függően, hogy mekkora terhet szállítanak, eltérő fogyasztási profiljaik vannak, ebben az esetben üzemanyag- és energiafogyasztási profiljuk. Ha az autó nem megy sehova, de a motor jár valamiért, akkor is fogyaszt energiát. Az adatközpontok világában a csúcs energiafogyasztásnak akár 30%-a is lehet a készenléti üzemmód energiaigénye.
Az intelligens munkaterhelés-összehangolás és az infrastruktúra intelligens használata hatalmas energiahatékonysági előnyökkel járhat. Egy bizonyos pontig az infrastruktúra hardverének használata olyan, mint ahogyan a személyi számítógépet használjuk. A felhő alapú számítástechnikában azonban elkezdtük virtualizálni. Ez nagy lépés volt az iparágban. Ez rengeteg hatékonyságot hozott, mivel több felhasználó is csatlakozhatott egy hardverhez. Ez az ún. többszemélyes használat, ami nagyon fontos lépés. Azonban mindig megpróbálunk egy lépéssel még tovább menni. Megpróbálunk jobb munkát végezni az IT-infrastruktúra összehangolásában és kezelésében, valamint az általunk a piacra hozott hatékonyságnövelésben. Ez az egyik dolog, amit a HEATWISE projektben és általánosabban a saját ICE Data Center-ben próbálunk megvalósítani.
Előadásodban említetted az EU energiahatékonysági irányelvét. Összefoglalnád ezt néhány mondatban?
CY: Úgy vélem, hogy az adatközpontok tulajdonosait vagy üzemeltetőit csak egy dolog érdekli: az üzemidő. Nem kritizálom az indítékaikat. Nem akarják, hogy a kritikus infrastruktúrájuk meghibásodjon, mert mindenki függ ezektől a rendszerektől. Gondoljunk csak egy légiforgalmi irányító vállalatra vagy a helyi hatóságokra. Ha nem lennének elérhetőek ezek a digitális rendszerek, hát, bajban lennénk. Korábban túl tudtuk élni ezek nélkül a digitális rendszerek nélkül, de most már nem. Azért függünk tőlük, mert a műveleteink nagy részét automatizáltuk. Az adatközpontok tulajdonosai és üzemeltetői olyan ökoszisztémát építettek ki, amely csak arra összpontosít, hogy ne legyen leállás, amikor nem tudjuk elérni az alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat.
Ha nem kényszerítjük a piacot arra, hogy az üzemidő mellett az innovációval is törődjön, garantálom, hogy senki nem fog semmit sem tenni a fenntarthatóság és a hatékonyság érdekében. Ha én lennék az ICE Data Center informatikai vezetője, nem érdekelne, hogy mennyi energiát használok, hiszen az én feladatom az üzemidő, az adatközpont működésének fenntartása lenne.
Az EU fontos kezdeményezést tett, az első lépést a fenntarthatóbb jövő felé. Sokan vitatkoztunk arról, hogy ez egy jó kezdeményezés-e vagy sem. Ez egy versenypiac, és olyan globális szereplőkkel versenyzünk, mint az USA, Kína, Japán és Dél-Korea. Ha a versenyképességünkre gondolunk ezekkel a piacokkal szemben, a hatékonysági intézkedések által okozott új kihívás kétségtelenül sok kérdőjelet vetett fel. De úgy gondolom, hogy meg kellett tennünk ezt az intézkedést. Most nehezebb dolgunk lesz, mert kilépünk a komfortzónánkból. Változtatnunk kell: versenyképesebbnek kell lennünk. Úgy gondolom azonban, hogy hosszú távon azok az európai vállalatok, amelyek alkalmazkodtak az európai energiahatékonysági irányelvhez, és megpróbáltak hatékonyabb termékeket bevezetni, versenyelőnyre tehetnek szert más piacokon működő versenytársaikkal szemben. És ez jó dolog. Én a teljes képet próbálom látni. Próbálom motiválni magamat és a piacot, hogy ezt a kezdeményezést meg kellett tenni.
Előadásodban az adatközpontok fenntarthatósági mutatóiról is beszéltél. Mit gondolsz róluk? Létezik egy univerzális adat, amely mindent megmutathat, vagy a különféle mutatók kombinációjában hiszel?
CY: Létezik olyan mindent átfogó formula, amely a hatékonyság minden aspektusára kiterjed? Mint a mindenség elmélete, egyetlen sor, amely mindent megmagyaráz. Szerintem nincs ilyen, mert az adatközpontokban különböző szempontok érvényesülnek. Javíthatsz egy KPI-t, de ezzel tönkre teheted a többit. Például feltornázhatod az egyik KPI-t, de ezzel adott esetben csökkentheted a termékek élettartamát, így a végén magasabb lesz a szén-dioxid-kibocsátás az új termékek ún. beépült karbonja miatt. Sajnos a megoldás nem ilyen egyszerű. Amikor először kezdtem adatközpontokkal dolgozni, a PUE volt az első KPI, amellyel megismerkedtem. És az egyik találkozón – akkor még nem tudtam róla – találkoztam azzal az emberrel, aki a PUE-t elfogadó európai szabványokat írta. És elkezdtem panaszkodni róla. Mondtam, hogy ez képtelenség, nem alkalmazhatunk egyetlen KPI-t, és nem alapozhatjuk az egész stratégiát egyetlen KPI-ra. Szerintem ezt a dokumentumot javítani kellene. Azt mondta: „Ki tudná ezt fejteni? Mert én írtam ezt a dokumentumot.” Képzelheted, hogy elkezdtem izzadni. De végül nagyon jól alakult minden. Megvitattuk a kérdést, és arra jutottunk, hogy ha általános hatékonyságot akarunk látni, akkor egyszerre több kulcsfontosságú teljesítménymutatót kell vizsgálnunk.
Amikor valaki elmegy az orvoshoz, az nem csak egy tablettát fog adni. Először is megpróbálja megérteni, hogy mire van szükség. Mik a tünetek, mi a probléma. Ugyanez a helyzet az adatközpontokkal és az infrastruktúrával: függ a mérettől, attól, hogy milyen hálózatra akarjuk csatlakoztatni, felhasználhatja-e a hulladékhőt és így tovább. A válasz a körülményektől és az infrastruktúrától függ.
Ami az egyes KPI-okat illeti, őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója például a PUE-nak, mert az nem összehasonlító mérőszám. Nem lehet két adatközpontot összehasonlítani a PUE-értékük alapján. Ez a KPI megmutathatja, hogy ez az adatközpont jobb az energiahatékonyság szempontjából, de ugyanez az adatközpont minden más szempontból rosszabb lehet. A mutató könnyen manipulálható. Például menj be az adatközpont hűtőrendszerébe, és növeld az adatközpont hideg folyosóinak hőmérsékletét. Mit eredményezne ez? Az informatikai infrastruktúra szenvedne, mert nem kapna elég hűtést, de a PUE-értéke tökéletes lenne (hiszen közelebb lenne az 1-hez). Több energia kellene az IT-nek, mert a számítógépek a belső ventilátorokat használnák, és megpróbálnának küzdeni a meleg ellen.
Úgy vélem, hogy minden infrastruktúra egyedi, és az adatközpontot működtető csapatoknak tudniuk kell, hogy mit csinálnak, és rendelkezniük kell egy mestertervvel az általános hatékonyság javítására.
HB: Van egy történet arról, hogyan fejlődtek az adatközpontok a kezdetektől fogva. Azt hiszem, a múltban a hűtés volt velük kapcsolatban a fő probléma, mert maga a hűtés sok energiát fogyasztott. Tehát a PUE-számnak régebben konkrét célja volt: a hűtés hatékonyságának kimutatása. De ezt a célt ma már jobban alkalmazzák más KPI-okkal kombinálva. Ha valaki egy új adatközpontot épít, és azt akarja, hogy az uniós szinten fenntarthatónak és jövőbiztosnak minősüljön, akkor emiatt más KPI-okra is szükség lenne. Tehát, mint ebben a projektben is, sok KPI-t vizsgálunk. És talán felfedezzük a különböző KPI-k közötti kapcsolatokat, és találunk valamit, ami egyszerűbb lehet, vagy valamit, amit jobban figyelembe kell venni a teljesítmény összefüggésében. Úgy gondolom, hogy mi is sokat fogunk tanulni ebből a projektből.

