Oláh Gyula 2012 óta erősíti a H1 Systems csapatát. Egy akkoriban épült nagyobb projekt folyadékhűtős megoldása során került a céghez és mint üzemeltető folytatta munkáját nálunk. Később a cég (és ezzel együtt Gyula is) adatközpontokat kezdett üzemeltetni, amelyek száma azóta több, mint 40 fölé nőtt.
Azon felül, hogy rendszerüzemeltetési vezetőként valamennyi H1 által üzemeltett adatközpontért felelős, légtechnikai specialista is, blogcikkünkben segítségével körbejárjuk a hűtési különbségeket a szervertermek és az irodaházak viszonylatában.
Mit érdemes tudni átfogóan a cégnél alkalmazott hűtési megoldásokról?
A H1 Systemsnél nagyvonalakban két részre csoportosítjuk a hűtési technológiákat: technológiai hűtésre, leggyakrabban adatközpontok üzemeltetésére használjuk, míg a komfort klímát emberek, legtöbbször irodai dolgozók kényelmére telepítünk. A technológiai klímák egyfolytában használatban vannak, ezért sűrűbben kell őket szervizelni annak érdekében, hogy biztosítható legyen a kritikus infrastruktúrák folyamatos üzeme. A komfort klímát a hétköznapi értelemben csak hűtésre használjuk, tehát lényegesebben kevesebbet van működésben éves szinten, és az esetleges meghibásodások, üzemszünetek hatása sem annyira jelentős.
Mennyiben más gépi és emberi környezet hűtését megtervezni és üzemeltetni?
Véleményem szerint a gépekkel könnyebb dolgozni, hiszen ha bemegy az ember egy gépterembe, és derékmagasságban az elvárt hőfokot méri és nincsennek melegedő pontok, akkor „végzett a munkájával és elindulhat haza”, a hűtési rendszer ebben a zárt környezetben fenntartja ezt az állapotot. Ellenben egy irodaházban, itt is vannak kötelezően betartandó paraméterek, amik vagy ajánlásokból, vagy az üzemeltető utasításaiból adódnak, de nagyban befolyásolja a megítélést a komfortérzet is. Például ha, egymással szemben ül két kolléga, és ráadásul még más neműek is, akkor nagyon nehéz eldönteni hány fokra állítsuk be a termosztátot. Ez azért van így, mert kutatások is bizonyították, hogy a férfiak és nők bizony máshogy érzékelik a hőmérsékletet és annak változásait. A nők hamarabb kezdenek el fázni és ez ronthatja az irodai környezetben a komfortérzetükön kívül a teljesítményüket is. Ezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyivel több egyéni változó figyelembe vétele szükséges, ha emberek által használt terekben kell a levegő hőmérsékletét kontrollálni.
Komfort térben az emberek hőérzetét leginkább a huzat és a hőváltozás tudja befolyásolni. Akkor jó egy iroda, ha nincs huzat és csendes a légtechnika, tehát lassan fújja be a hideg levegőt, ami szétterül az épületben. Szervertermek esetében az a kritikus, hogy ne alakuljanak ki ún. hotspotok. Ezek a szerverek között létrejövő hőpontok, amik melegebbek, mint a többi, ideális hőmérsékleten lévő levegő. Ha ezek kialakulnak, akkor melegebb levegőt szívnak be a gépek, és mivel más-más gépek is előfordulnak a szervertermekben és azoknak eltérő hűtési technológiájuk van, meglehet, hogy az egyik gép elszívja a másik elől a hideglevegőt és az egyik csak kevert levegővel fog találkozni. Tehát rendkívül fontos, hogy minél nagyobb legyen a légcsere.
Ez azt eredményezi, hogy gépi környezetben zajos lesz a hűtés, cserébe melegebb levegővel lehet dolgozni, mint egy irodában. Míg irodai környezetben 35-40 decibel már zavaró lehet, addig egy adatközpontban a 70 decibel teljesen normális. Irodában óránként 2-2,5 „alkalommal kicserélni a levegőt” már nagy teljesítményként írható le, szerverteremben 100x-os légcsere óránként még teljesen normális értéknek tekinthető. Munkahelyi helyiségben egyenletes hőmérsékletet kell generálni mindenhol, de egy szerverteremben a szerverek előtti részt a hidegfolyosót kell priorizálni, és akadnak elhanyagolhatóbb területek.
Nagyon fontos, hogy ezekkel a különbségekkel tisztában legyenek az érintettek, mert tapasztalatunk szerint sok kisebb adatközpont üzemeltetője komfort klímát telepít a termében, mivel ez a megoldás lényegesen olcsóbb. Ilyen hűtéstechnológiával sokkal könnyebben alakulhatnak ki a már említett hotspotok, mert ezeknél a berendezéseknél nincs olyan program, amely monitorozza a gép helyzetét, mivel arra vannak tervezve, hogy kézivezérléssel állítsuk be őket. A technológiai gépnél, ha melegebb levegőt fúj, szintén könnyen alakulhat ki hotspot, ezért itt magasabb szintű hibajelentés vagy előrejelzés szükséges. Ezek a géptípusok egymással is kommunikálnak, mert ha az egyik megáll, akkor a tartalék gépnek automatikusan el kell indulnia. Egy irodai gép meghibásodása esetén kinyitjuk az ablakot, melegünk van egy napig, de másnap jön a szerelő és megcsinálja. Egy szerverteremnél legfeljebb perceink vannak, hogy ne melegedjen túl a gépterem, aminek súlyos következményei lehetnek.
A hűtéstechnika összefügg a levegő minőségének kérdésével is. E területen milyen különbségek lehetnek az irodaházak és a szerverközpontok esetében?
Egy irodatér esetében friss levegőt viszünk be, hiszen az embereknek fontos, hogy ne fogyjon el az oxigénjük, ezzel szemben a szerverteremnél nem fújhatunk be kezeletlen, friss levegőt, hiszen a nagyobb teljesítmény miatt több porszennyeződést tudunk bevinni, emiatt alaposabb szűrés szükséges. A páratartalom kérdésköre szintén nagyon fontos: télen könnyű túlszárítani a levegőt, ha 20% alá esik a páratartalom, akkor a porszemcsék a levegőben össze tudnak súrlódni és elektrosztatikusan fel tudnak töltődni, ami informatikai eszközök környezetében nagy problémákhoz vezethet, további probléma lehet az elektronikai eszközök élettartaménak megrövidülése (kondenzátorok idő előtti kiszáradása stb.). Irodai környezetben az embereknél szemviszketés és megnövekedett folyadékbevitel lesz jellemző alacsony páratartalom esetén. A magas páratartalom mindkét esetben baj, mivel penészesek lehetnek a falak vagy károsodhatnak az IT eszközök.
Egy irodaháznál az is fontos, hogy hányan dolgoznak bent és milyen típusú munkaállomások vannak. Az emberek maguk is hőt adnak le, az asztali számítógépek, a világítás szintén, és ezekkel is számolni kell. Volt olyan helyszín a járvány alatt, ahol – mivel nem mentek be dolgozni az emberek – nagyon hideg lett az irodaterekben, nem tudta kifűteni az irodát a fűtési technológia. Ennek az volt az oka, hogy az emberek és az eszközök hőleadása, amivel természetesen számoltak a tervezésnél, már nem volt jelen. Manapság már mindent klimatizálunk: Egyes iroda típusoknál eleve kötelező a klíma és a gépi szellőztetés. Minél többen dolgoznak egy irodában vagy egy légtérben, annál jobban koncentrálódik a hő, és annál fontosabb a megfelelő hűtés és légcsere.
Az ilyen eszközök energiaigénye általában számottevő, hogyan lehet csökkenteni a hűtőrendszer működtetéséhez szükséges energiát?
A gáz sűrítése a kompresszor segítségével nagy energiát igényel, különösen technológiai hűtésnél, ahol az év 365 napján a nap 24 órájában folyamatosan szükség van a hűtésre. Ezért különböző kiegészítések felhasználásával lehet változtatni a működésen. A legkézenfekvőbb és legelterjedtebb megoldás, ha télen az alacsony külső hőmérsékletű levegőt használjuk hűtésre direkt, vagy indirekt módon. Az ilyen hűtési megoldásokat szoktuk szabadhűtésnek, vagy free-coolin-nak is nevezni. Ebben az üzemállapotban nem üzemelnek a nagy elektromos fogyasztással bíró kompresszorok, tehát az a célunk, hogy minél jobban ki tudjuk tolni a szabadhűtéses üzemórák számát. Több, jól bevált megoldás is létezik; ún. adiabatikus paddal csökkenthetjük a beszívott levegő hőmérskletét és ezen keresztül a fogyasztást. Az adiabatikus rendszer működését nagyon egyszerű megérteni; ha a strandon kijövünk a vízből, akkor sokszor fázunk. Miért? Azért, mert a bőrünkről párolog el a víz és így hőt von el a testünktől. Ezt a párolgási hőt használjuk ezeknél a megoldásoknál is, amelyek egyébként fenntarthatóbbak is más eljárásoknál.
A freecoling hőcserélő esetében a vizet nem a kompresszoros hűtőkörre vezetjük rá, hanem egy külső hőcserélőre, ez nagyon hasonló a kocsik motor hűtéséhez.
Az úgynevezett direkt expanziós hűtés esetén a hűtőközeget direkt visszük be a gépterembe. Így elveszíthetjük a free cooling lehetőségét, mivel itt egy folyadékot hűtűnk le, amit leviszünk egy gépterembe és azzal hűtjük le a levegőt. Több hőátadási folyamat van ebben az eljárásban és valamelyest romlik a hatásfok, viszont, ha a vizet a tetőn levő autóhűtőbe vezetjük el, akkor télen nem kell járatni a kompresszort és energiát spórolhatunk. Nagyjából 60-70 kilowattos teljesítménynél már megéri ezt feltelepíteni, de a beruházás maga drágább lesz.

Ha direkt free coolingot használunk, tehát a kinti hideg levegőt direktbe fújjuk a gépterembe, akkor a korábban említett pára és a por problémája kerül elő.
Léteznek egyéb, különleges megoldások is?
Vannak speciális megoldásaink is technológiai hűtés esetén, például Svédországban a sarkkör közelében építettünk egy szervertermet. A hűtést megoldottuk szűrési szellőztetéssel, nyáron pedig, ha 25 fok köré emelkedett a hőmérséklet, akkor felületi vízpárologtatással történik a terem hűtése. Ilyen viszonyok között a legnagyobb nehézség nem a nyár, hanem a tél, hiszen, ha beszívjuk a -15 – -20°C-os levegőt azonnal megfagy a szellőzőben és eltömíti azt, tehát melegebb levegővel kell operálni, de úgy, hogy ne legyen nagy páralecsapódás sem.
Jelenleg is van olyan projekt fázisban lévő próbálkozásunk, hogy víz elpárologtatásával előhűtjük a levegőt és a készüléktől ellentétes irányba tereljük azt, hogy a levegőben porladjon szét, így nem rakódik le a vízkő a hőcserélőn. Ez magyarországi viszonylatban is alkalmazható és energiát is tudunk megtakarítani, hiszen a kompresszor üzemidejét ez esetben is csökkenthetjük.
Természetesen számtalan variáció és technológiai kiegészítés van, amit alkalmazni lehet, ezek mindig nagyban függenek az adott projekt kihívásaitól. A H1 Systemsnél mindig a legújabb megoldásokat kutatjuk és ha indokolt, előszeretettel alkalmazzuk is őket.
További érdekes tartalmakért látogasson el a H1 Systems blog oldalára.
