Egy 120 éves műemlék épület és a XXI. századi épülettechnológia találkozása – kulisszatitkok egy nagyszabású műemlékrekonstrukciós projektről

Egy 120 éves műemlék épület és a XXI. századi épülettechnológia találkozása – kulisszatitkok egy nagyszabású műemlékrekonstrukciós projektről 1200 630 H1 Systems Mérnöki Szolgáltatások Kft.

Egy műemléki környezetben végzett biztonságtechnikai kivitelezés mindig komoly kihívásokat rejt magában, de amikor ehhez egy három évig tartó, nagyszabású rekonstrukció és komplex épülettechnológiai integráció is társul, a feladat valódi csapatmunkát és rugalmasságot kíván.

Hogyan lehet egy ilyen történelmi térben modern biztonságtechnikai rendszereket telepíteni, hogy belépve mégis észrevétlen maradjon a látogató számára? Milyen kihívásokkal jár a Design & Build szemlélet, és miért volt kulcsfontosságú az ügyféllel kialakított bizalom? Erről beszélgettünk Juhász Attilával és Csombók Erikkel, a H1 Systems senior projektvezetőjével és szerelésvezetőjével, akik testközelből élték meg a projekt minden kihívását – és sikerét.

Hogyan indult a pályátok, és mi vezetett titeket a H1 Systems-hez?

Juhász Attila: Hat éve dolgozom a H1 Systems-nél, jelenleg senior projektvezetőként. Kezdetben a tervezésben részt vevő kollégák munkáját koordináltam, és fokozatosan haladtam előre, míg elértem a jelenlegi pozíciómat, ahol komplex, hosszú távú projekteket vezetek. Az egyik legmeghatározóbb munkám a Richter Gedeon beléptetőrendszerének rekonstrukciója volt, nemrégiben pedig egy három éven át tartó, kiemelt presztízsű műemléki rekonstrukciós projektet zártam le sikeresen.

Alapvégzettségemet had- és biztonságtechnikai mérnökként szereztem BSc szinten, a mesterdiplomámat pedig biztonságtechnikai tervezőmérnökként. Emellett számos kiegészítő képesítéssel is rendelkezem, például tűzvédelmi előadói végzettséggel, és elvégeztem egy építőipari projektmenedzsment tanfolyamot is.

A gyakorlati tapasztalatot mindig is fontosnak tartottam, ezért pályafutásom elején szervizesként és telepítőként is dolgoztam. Ez a háttér rendkívül hasznos a mindennapi munkám során, mert pontosan tudom, mi az, ami valóban megvalósítható a gyakorlatban, mi az, ami nem, és hogyan lehet egy projektet hatékonyan végigvinni úgy, hogy az a lehető legjobb végeredményt adja.

Csombók Erik: Biztonságtechnikai mérnöki szakon végeztem BSc alapképzésben, és 2022. október 1-jén csatlakoztam a H1 Systems-hez. A pályafutásomat technikusi területen kezdtem, majd 2023 novemberében csatlakoztam szerelésvezetőként Attila mellé ehhez a kiemelt műemléki rekonstrukciós projekthez. A biztonságtechnikai üzemeltetésen belül dolgozom, így a mindennapi munkám során karbantartással és hibajavítással foglalkozom. Azért is tartottam fontosnak a projektben való részvételt, hogy az újonnan átadott rendszereket már az üzemeltetés szempontjából is átlássam. Kulcsfontosságú, hogy ne csak az átadásnál szembesüljünk egy ekkora objektummal, hanem legyen egy kompetens személy, aki már a kivitelezés során megismeri a rendszereket és azok működését.

Meséljetek erről a három éven át tartó, kiemelt presztízsű műemléki rekonstrukciós projektről! Ez volt a H1 Systems történetének eddigi legnagyobb és legösszetettebb épülettechnológiai kihívása, amely szakmailag és emberileg is komoly próbatételt jelentett. Hogyan éltétek meg a munkát, és milyen tapasztalatokat szereztetek?

Juhász Attila: Az eredeti elképzelés egy nagyobb program részeként született, amely az ezen a területen található műemlék épületek felújítását célozta. A mi épületünk az 1900-as évek elején, Fellner Sándor tervei alapján épült, az akkori Királyi Pénzügyminisztérium megbízásából, és 1905-ben adták át a hivatalnak.

A projekt első másfél évében egyedül dolgoztam a helyszínen, ahol nappal a kivitelező csapat vezetése volt a fő prioritásom, éjszaka pedig az épület gyengeáramú rendszereinek a kiviteti terveiből fakadó hiányosságokat próbáltam felderíteni és javítani.

A projekt folyamán nemcsak a H1 Systems csapatát, hanem a negyven fős alvállalkozói gárdát is koordináltam, sőt, a megrendelő saját ügyfélkapcsolataiban is segítettem szakmai tanácsadóként. Később, amikor Erik és további kollégák is csatlakoztak, némileg a napi rutin egyszerűsödött, mivel a feladatokat egymás között fel tudtuk osztani. A megrendelővel való kommunikáció és a projekt pénzügyei továbbra is az én felelősségem maradt, viszont az alvállalkozók közvetlen koordinálását és az elvégzett munkák ellenőrzésést Erik vette át.

Csombók Erik: Én a projekt utolsó évében kapcsolódtam be. Bár hivatalosan szerelésvezetőként dolgoztam, számos alkalommal részt vettem a projektmenedzsment feladatokban is – például ha több kooperáció zajlott egy időben, illetve Attilát is támogattam a projektfeladatok ellátásában. A pénzügyi rész teljes egészében Attilához tartozott, de az alvállalkozók irányítása, a határidők betartása és a kivitelezés összehangolása nagyrészt az én feladatom volt.

Az épület biztonságtechnikai rendszere rendkívül összetett volt, hiszen a tűzjelzőktől a kamerarendszeren, beléptetőn és behatolásjelzőn át egészen a CO-érzékelőkig, alváz-szkennerekig és csomagröntgenekig számos különböző berendezést építettünk be. Ez minden szempontból a legnagyobb és legösszetettebb projekt volt, amin eddig dolgoztam.

Mikor realizálódott bennetek, hogy ez egy teljesen más léptékű projekt, mint amikkel korábban találkoztatok?

Juhász Attila: Az eszközök hatalmas mennyisége és a rendszerek sokfélesége egyértelművé tette, hogy komoly kihívások várnak ránk. Ez a számokban is jól látszódik: 500 km IT Cat7 kábel került beépítésre, 14 000 Keystone csatlakozót szereltünk fel, valamint 200 km gyengeáramú kábelezést végeztünk el. A telepített eszközök között szerepel 540 kamera, 750 kártyaolvasó, 1800 nyitásérzékelő, 500 beléptető átjáró, 17 gyorskapu, valamint 40 db 42U rack szekrény. A behatolásjelző rendszer 1200 zónát, a tűzjelző rendszer pedig 700 vezérlést és 500 technikai tűzbemenetet kezel.

A kivitelezési munkálatok is komoly volumenűek voltak: 25 km vésést kellett elvégezni kisméretű téglából épült falakban, jellemzően 90 cm-es falvastagságban és 40 cm mélységben. Ezen felül több mint 100 km csövezés kialakítása volt szükségeszerű a megfelelő kábelrendszerek kialakításához. A projekt valódi nehézsége viszont nem ezekben rejlett. Legnagyobb nehézségként a rendszerek sokféleségéből fakadó közös működési pontok azonosítása jelentette, ugyanis nem volt elegendő, hogy egy-egy rendszer önállóan működni képes, ezek működését úgy kellett összehangolni, hogy az üzemeltető minden szükséges információhoz a lehető legkönnyebben jusson hozzá az együttes működés folyamán.

A műemléki környezet miatt sok esetben kellett át-, és újraterveznünk, improvizálnunk, mert a hagyományos kivitelezési módszerek itt nem működtek. Ez a projekt minden tekintetben próbára tett minket.

A műemléki rekonstrukció egyik legérdekesebb része az eredeti, több mint százéves dokumentáció előkerülése volt. Hogyan befolyásolta ez a munkátokat, és milyen kihívásokat jelentett a történelmi és a modern technológiai elemek összehangolása?

Juhász Attila: Igen, a helyreállítás alapját egy 1905 körényékén íródott eredeti megvalósulási dokumentáció adta, amelyet az akkori pénzügyminiszter számára készítettek. Ez a dokumentum mindenki számára meglepetés volt, hisz francia és ékes magyar szólással, iniciálékkal díszített kódex formában íródott. A dokumentum nem csak a korabeli terveket, hanem fotókat és még a költségvetési főösszesítőket is tartalmazta.

A levéltárból előkerült anyag kulcsszerepet játszott a rekonstrukcióban, hiszen a csillárok, bútorok, rózsaüvegek, mennyezeti díszítések és burkolatok mind ezen dokumentációban található fotók alapján lettek újratervezve és kivitelezve. Az épület története miatt erre különösen nagy szükség volt, mert a második világháborúban az épület jelentős része megsemmisült, így az eredeti tervek és dokumentációk nélkül lehetetlen lett volna pontosan visszaállítani a részleteket.

A beruházás célja az volt, hogy 99 százalékban az eredeti épület épüljön vissza, miközben a belső területén egy teljesen modern, XXI. századi irodaház kapjon helyet. A bútorokat kézművesek, a lámpákat egyedi lámpagyártók készítették a régi fotók alapján, melyek technikailag képesek a mai igényeket kiszolgálni, de megjelenésükben az eredeti kiviteleket tükrözik.

További próbatétel volt, hogy műemléki térben, ahol különleges faburkolatokkal, márvány borításokkal, vagy egyedi kialakítású bútorokkal találkozhatunk, hogyan lehet észrevétlenül integrálni a modern technológiát. Ez folyamatos ötletelést, helyszíni bejárásokat és egyeztetéseket igényelt. Többféle kreatív megoldást alkalmaztunk:

  • A beléptető modulokat a korabeli padok aljába süllyesztett mélyedésekbe rejtettük el.
  • A tűzjelző szirénák a látványkandallókba kerültek.
  • A teljes tűzjelző rendszert aspirációs rendszerre cseréltük, egyedi gyártású, festhető beszívónyílásokkal, amelyeket a mennyezeti díszítőfestésekbe integráltunk.
  • A modern rendszerek egy részét nyitható falburkolatok és burkolat mögötti falfülkék rejtik el, így biztosítva, hogy az épület eredeti esztétikai értékei megmaradjanak, miközben a funkcionalitás a mai kor követelményeinek megfelelően működik.

A cél az volt, hogy a látogatók és felhasználók a történelmi épület eredeti hangulatát élhessék át anélkül, hogy a modern technológia jelenléte feltűnne. Ez a műemlékvédelem és az épületüzemeltetés szempontjából is rendkívül izgalmas és összetett feladat volt.

Hogyan valósult meg a Design & Build megközelítés a projekt során? Milyen előnyöket jelentett ez a kivitelezésben?

Juhász Attila: A Design & Build megközelítés lényege az volt, hogy a tervezés és a kivitelezés párhuzamosan haladt, így rugalmasan tudtunk alkalmazkodni a műemléki környezet kihívásaihoz. A helyszíni tapasztalatok alapján folyamatosan finomhangoltuk a műszaki megoldásokat, hogy a modern rendszerek és az épület eredeti szerkezete harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz. Ez a folyamat gyorsabb döntéshozatalt, hatékonyabb munkaszervezést és jobb végeredményt tett lehetővé, mivel a kivitelezés során mindig az adott helyzethez igazodó, működőképes megoldásokat alkalmaztunk.

Mi a Design & Build?
A Design & Build egy integrált projektmenedzsment-módszertan, amelyben a tervezés és a kivitelezés egy kézben összpontosul. Az ilyen típusú projekteknél a tervezés és az építés párhuzamosan zajlik, amely lehetővé teszi a gyorsabb ütemezést és a hatékonyság növelését. Az épület koncepciójától a kész létesítményig egyetlen felelős csapat koordinálja a munkát, amely csökkenti a kommunikációs hibákból adódó késedelmeket.

Hogyan alakult a kapcsolatotok az ügyféllel a projekt során?

Juhász Attila: A több év alatt a megrendelővel kialakult bizalom kulcsszerepet játszott abban, hogy nemcsak kivitelezőként voltunk jelen, hanem aktív támogatói is lettünk a folyamatoknak. Szakmai tanácsadóként részt vettünk az ő kooperációikon, képviseltük az érdekeiket, és napi szinten reagáltunk a felmerülő problémákra.

Ez a szoros együttműködés azt is jelentette, hogy sok esetben átvállaltuk azokat a feladatokat, amelyek nem voltak egyértelműen a mi felelősségi körünkben, de szükség volt rájuk ahhoz, hogy a projekt haladjon.

Direkt elismerés, vagy látványos gesztusok ritkán fordulnak elő az építőiparban, itt másképp mérhető a siker. Az, hogy a kapcsolatunk a projekt után is megmaradt és tovább erősödött, egyértelmű jele annak, hogy az extra erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak.

A projekt során a cég mely társterületeivel dolgoztatok együtt szorosabban?

Csombók Erik: A projekt során a rendszerintegrátorokkal kellett a legszorosabban együttműködnünk, különösen az utolsó szakaszban, a beüzemelésnél. Ez az időszak mindig kritikus, mert itt derül ki igazán, hogy a különböző rendszerek mennyire működnek összehangoltan.

A Planradar egy új eszköz volt ezen a projekten. Milyen tapasztalataitok voltak vele?

Juhász Attila: A Planradar egy projektkövető szoftver, amely lehetővé teszi az alvállalkozókkal, partnerekkel való kommunikációt, a dokumentumok tárolását és az ütemtervek követését. Az egyik legnagyobb előnye, hogy a feladatokat helyszínhez kötötten lehet kezelni, így mindenki pontosan látja, hol kell elvégezni a munkát, és az elvégzett feladatokat fényképes és szöveges dokumentációval igazolni is tudja.

Ez különösen hasznos volt olyan helyzetekben, amikor nem szándékos rongálások történtek. A rendszer segítségével könnyen tudtuk igazolni, hogy egy adott munkát már megfelelő minőségben elvégeztünk, így a vitás helyzetek kezelésében is erősebb pozícióban voltunk.

A projekt végén a rendszerintegrációban is alkalmaztuk a rendszer lehetőségeit, hogy egyszerűsítsük az adatszolgáltatást az integrátor kollégák felé. Bár adódtak hibák, de ez természetes része egy új rendszer bevezetésének. Összességében a Planradar hatékony eszköznek bizonyult, és a tapasztalatok alapján érdemes más projektekbe is beépíteni.

Csombók Erik: A Planradar napi szinten segítette a mi munkánkat és az alvállalkozók munkáját is, különösen a műszaki tartalmak és az eszközök pontos elhelyezésének nyomon követésében. A tervrajzok helyiségekre lebontva, eszközszámokkal és darabszámokkal szerepeltek a rendszerben, ami nemcsak a kivitelezés során volt hasznos, hanem az ellenőrzéseknél és a feladatok dokumentálásánál is nagyban segített.

A projekt elején Attilának kellett rászoktatnia az alvállalkozókat a szoftver rendszeres használatára, de miután beépült a folyamatba, minden szemszögből hasznosnak bizonyult. Az egymásra utaltság nagy volt, hiszen a dokumentáció alapján tudtuk ellenőrizni, hogy egy adott feladat valóban el lett-e végezve, és a benyújtott TIG igények jogosak voltak-e. Összességében a rendszer nagyban hozzájárult a projekt átláthatóságához és hatékonyságához.

Melyik pillanat volt számotokra a projekt legemlékezetesebb pillanata?

Csombók Erik: Számomra mindenképp az volt az egyik, amikor a megrendelő utólagos beüzemelést kért a vonali füstérzékelőkre, de addigra az állványrendszert már lebontották, így hagyományos módon nem lehetett hozzáférni.

Egy eszközt kellett telepíteni egy nehezen hozzáférhető, magasban lévő pontra, amelyhez ipari alpinista segítséget vettünk igénybe. Mivel ők nem biztonságtechnikai szakemberek, a folyamat sokkal nehezebbnek bizonyult, mint vártuk. A számos technikai és kivitelezési kihívást miatt az első napon a beüzemelés nem valósult meg. A következő reggel egyértelművé vált, hogy nincs idő halogatásra, még rengeteg feladat várt ránk. Rövid helyzetértékelést és újratervezést követően végül mi oldottuk meg ezt a kihívást is, ami a tériszonyom leküzdése miatt külön erőfeszítést igényelt. Ez az élmény hosszú távon is meghatározó tapasztalat marad.

Milyen tanulságokat visztek magatokkal ebből a projektből?

Csombók Erik: Ez az egy év rengeteg tanulságot hozott szakmai és személyes szinten is. Attilától sokat tanultam a tervezésről és a műszaki megoldásokról, valamint olyan új rendszerekkel is dolgoztam, amikkel korábban nem volt tapasztalatom – például az alvázszkenner telepítését különösen érdekes volt látni és megérteni a működési logikáját.

A legnagyobb fejlődést talán a problémakezelés terén éreztem. Egy ilyen projekten nincs idő hosszasan mérlegelni, sokszor percek vagy pillanatok alatt kell döntéseket hozni és megoldásokat találni, különben heteket veszíthetünk egy-egy fennakadáson. Ez a gyors helyzetfelismerés és hatékony döntéshozatal olyan készségek, amiket biztosan továbbviszek magammal.

Juhász Attila: A projekt sikerében nagy része volt az abban szereplők elhivatottsága. A csapatmunkának kiemelkedő szerepet volt abban, hogy a fentebb részletezett nehézségek  ellenére is jól tudtunk haladni – kiegészítettük egymást, helyettesítettük egymást, és amikor kellett, támaszkodtunk a másikra szakmailag és emberileg is.

Most, hogy ez a feladat is lezárult, jó érzés visszatekinteni az elvégzett munkára. Bár azok, akik ma használják az épületet, már csak a kész végeredményt látják – nem tudhatják, mennyi munka, idő és áldozat rejlik mögötte –, mi pontosan tisztában vagyunk vele, mennyi energiát fektettünk bele. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy részesei lehettünk ennek a folyamatnak. Ha egyszer turistaként térnénk vissza ide, biztosan minket is átjárna az a bizonyos „hűha” érzés. Ez egy olyan projekt, amelyre évek múlva is szívesen emlékezünk majd vissza, és amiről egyszer még az unokáinknak is mesélhetünk.